Talán még emlékeznek rá, hogy az ukrán háború elején, Putin bejelentette, hogy „elrettentő célú harceszközeit” riadókészültségbe helyezte. Ezzel egyértelműen az atom arzenálra utalva.
Én 1953-ban születtem, így ahhoz a generációhoz tartozom, amelyiknek egy háború nélküli életet ajándékozott a sors.
Akkoriban a NATO és a Varsói szerződés államai a hideg háborúban álltak egymással szemben. Mindkét nagyhatalom (ugye az Egyesült államok és a Szovjetúnió is), annyi atomfegyvert halmozott fel, amivel mindketten akár egyedül is többszörösen elpusztíthatták volna a világot.
Biztosan láttak már felvételeket amelyek egy űrhajóról fényképezve a Földünket mutatták. Ez az egyedülállóan csodálatos kék planéta lakhatatlanná vált volna.
A doktrína a kölcsönös elrettentés volt, így látták biztosítottanak, hogy egyik fél sem veti be ezeket a tömegpusztító fegyvereket, hiszen ez saját megsemmisítésükhez is vezetett volna. Úgy néz ki, hogy a kölcsönös félelem működött, pedig csak óriási mázlink volt, ha szabad ezt a kifejezést használnom ebben kontextusban.
Egy hiba lehetősége mindig is az ember volt. Amikor a Kuba-krízis alatt Amerika tengeri blokádot alakított ki, a dokumentációk szerint az egyik szovjet atom tengeralattjáró elvesztette rádiókapcsolatát Moszkvával. Ha akkor találkozott volna egy amerikai hadihajóval, akkor a csata hevében dönthetett volna úgy is, hogy kilövi New Yorkra a fedélzetén lévő atomrakétát. Ezekben az évtizedekben többször is a borotvaélen táncoltak olyan súlyos döntések, amelyek ilyen banális okok miatt, mint pl. egy megszakadt rádióösszeköttetés az armageddonhoz vezethettek volna.
Helen Caldicat világszerte ismert béke-aktivista mesélte, miszerint jól ismerte Robert McNamarat, aki Kenedy alatt hadügyminiszter volt. MacNamara mondta: „Helene, fogalmad sincs milyen közel voltunk a kölcsönös megsemmisítéshez, 3 perc hiányzott.
A rakétasilókban szolgálatban lévő katonákat „minute-man-nek” hívják. A 18-26 éves katonák Pavlovi kutyaként viselkednek. Yes Sir, No Sir, parancs, megnyomom a startgombot. Mindegyik visel egy pisztolyt, hogy a parancs szerint lelőhesse azt, ha valaki a megszokottól eltérően furcsán viselkedik. Pár perc alatt dönteniük kell az illetékes tiszteknek, megnyomják a gombot, vagy sem.
Állítólag szolgálaton kívül ezek az egységek szednek a seregen belül a legtöbb LSD-t vagy Cocaint.
Jobb is, hogy nem tudunk mindegyik konkrét esetről.
Valami olyasmi lebegett lelki szemeink előtt, hogy elindulnak az atomrakéták, féluton találkoznak, integetnek egymásnak, majd elpusztítják először New Yorkot, Moszkvát, majd szépen sorban minden várost és települést.
Amikor Reykjavikban Reagen és Gorbacsov megállapodtak a középhatósugarú atomfegyverek megsemmisítéséről – fellélegzett a világ, talán még van remény. Nemsokkal később a Szovjetúnió szétesett, a valamikori részköztársaságaikra, de Moszkva továbbra is jogot formált ezen országok feletti hegemóniájára.
A hideg háború megszűnt és a nyugat valamiféle szentimentális, orosz romantikával helyettesítette az ellenség megszűntét. A győztes arroganciája, gazdasági, társadalmi, morális felülrendeltségébe vetett hitében nem vette komolyan azoknak az országoknak a szkepszisét és figyelmeztetését, amelyek szerint az oroszok az egész újkori történelemben mindig is imperialista célokat követtek. Putin nyíltan vállalja Nagy Péter és Katarina cárnő iránti csodálatát, hiszen mindkét uralkodás alatt nőtt az orosz impérium.
A 3 balti ország (Észtország, Lettország és Litvánia) többször is orosz uralom alatt élt és ha az oroszok ma lerohannák, képtelenség lenne megvédeni őket. Lengyelországot Hitler és Sztálin felosztották egymás közt, úgyhogy nem csoda, ha a lengyelek nagyon is tartanak az oroszoktól. A magyar és a cseh forradalom leverése szintén a dicső Vörös Hadsereg nevéhez fűződik.
Na de nagyon eltértem a témától, hiszen egy atomháború lehetőségéről szerettem volna beszélni.
Már a hideg háború alatt is fejlesztettek kisebb atomfegyvereket. A nagy ballisztikus rakéták bevetése, csak a végső eszköz lett volna.
Vannak harckocsiból, ágyúból kilőhető atomgránátok, sőt atom aknák is.
Léteznek tehát a kisebb, úgynevezett taktikai atomfegyverek. Ezek képesek egy kisebb települést lerombolni, vagy csak mint politikai illetve pszichológiai fegyverként szolgálni.
Az amerikaiaknak Európában több nukleáris raktára van. Az u.n. Ernstfall, vagyis a komoly eset bekövetkeztekor villámgyorsan kiszállítják a robbanófejeket Hollandiába, Belgiumba, Olaszországba és Törökországba. Ez a 4 állam kötött szerződést az amikkal, hogy hajlandóak atomfegyvert bevetni, ha a szituáció megköveteli.
A II. világháború óta Németország történelmi kötelességének tekinti, hogy egy pacifista politikát folytasson. Viszont egyértelmű, ha a Szovjetúnió vagy Oroszország megtámadná nyugateurópát, a fő csatamező földrajzi központja miatt Németország lenne. Így ők is aláírták a szerződést, vagyis nem kizárt, hogy egy atombombát egy német Tornádó pilótájának kell ledobnia.
Elépzelhető egy föld alatti atomrobbantás, mint egy üzenet, amit mindenhol mérni tudnak a szeizmológusok: vigyázat, tudjátok, hogy van a kezünkben taktikai atomfegyver, de készek is vagyunk bevetni. Vagy pl. Egy robbantás neutrális területen, mondjuk a tenger felett. Egy ilyen eset ráadásul már meg is történt. A kínaiak nagy magasságban felrobbantottak egy taktikai atombombát egy amerikai hadihajó felett, ahol semmilyen kár sem keletkezett, csak éppen az erős elektromágneses sugárzás lebénította a hajó teljes elektrónikáját, gyakorlatilag kollaterál kár nélkül harcképtelenné tette.
Egy üzenet Putin részéről szintén mint jelzés, elképzelhető: lehet, hogy visszavertek Kievből, de ha akarjuk letöröljük a Föld szinéről.
Az ilyen taktikus atomfegyverek bevetése abszolút elképzelhető az ukrán háborúban. Nem kell pl. egy légi támaszpontot megtámadni és egyenként szétlőni a repülőket a földön. Egy ilyen „kis” atombomba elintézi percek alatt. Pláne ha Putin nem tud olyan sikert felmutatni amivel felpolírozhatná a Május 9.-én tartandó legnagyobb orosz ünnep fényét. (Ekkor ünneplik a Nagy Honvédő Háború győzelmét) Ez kicsit nyugtalanító is, mert ott valami sikert muszály lesz bejelenteni.
Az atomfegyverek tehát ezekben a formájukban már léteznek, de még többé-kevsbé tabunak számítanak.
Az ezzel kapcsolatos gondok azonban nem elhanyagolhatóak. Pl. Bevetnek egy ilyent, de a rádióaktivitást az időjárás átviszi pl. valamelyik Balti országba, vagy Lengyelországba. Erre kénytelen lesz válaszolni a NATO, amiben sajnos nagyon komoly eszkalációs lehetőség van. Obama egykori hadügyminiszterhelyettesként az atom fegyverekért felelős Bred Roberts mondta egy interjúban: amíg a 60-as/70-es/80-as években egy atomháború szinte elképzelhetetlen volt, hiszen a teljes megsemmisüléshez vezetett volna, ma realitássá vált. Ha valamelyik aktőr úgy gondolja, hogy egy behatárolt atomháborút meg lehet nyerni, akkor készen is áll ezt megtenni. A rizikó egy ilyen kis atomháború eszkalációs potenciálját azonban nagyon nehéz megsaccolni. Egy III. világháború tehát sajnos már nem tartozik az elképzelhetetlen kategóriába.
Wolfgang Ischinger, a Müncheni biztonsági konferencia vezetője és Dimitrij Trenin egy valamikori szovjet ezredes aki a leszerelési konferenciákon is részt vett, azonos véleményen vannak. A nukleáris katasztrófa esélye jelenleg nagyobb, mint Brezsnyev alatt.
Gondoljuk meg, minden probléma ellenére eléldegélt Európa békében, nyugalomban. A mi gondolkodásunkban minden embernek joga van a boldogságot keresni, egy szép élet felé törekedni, családot alapítani, örülni, amikor az unoka elfújja a születésnapi torta gyertyáit, vagy , hogy tehetséges emberek ne adj Isten valami nagyszerű új dolgot alkossanak. Putin olvasatában (még a Sztálini doktrína maradványként) az egyén alá van rendelve az államnak (lásd a fiatal kis sorkatonákat), nekik jogukban áll értelmetlenül meghalni. Ha egy páncélost kilőnek, az a gond hogyan pótolják mihamarabb, személyzet van bőven. Hogy itt sorsokról, életekről, családokról van szó, az abszolút érdektelen.
Tulajdonképpen ez az egész cikk nem tartozik egy tőzsdei blogba, de engem olyan intenzíven foglalkoztat a gondolat, hogy muszály volt beszélnem róla. Talán van hozzátenni valójuk, véleményük. Kíváncsian várom.
Tisztelettel
Várkuti Géza
Forrás: https://www.arte.tv/de/videos/082249-000-F/der-neue-kalte-krieg/
